Vagy román írás alapján COVASNA.
Kovászna a Háromszéki medencében, a Kárpátok lábainál, a Trianon előtti Magyarország keleti határvidékén terül el, 550 méter magasan a tenger szintje felett. A legközelebbi nagyvárosok. Brassó (Brasov) 60 km, Sepsiszenigyörgy (Sfintul-Gheorghe) 27 km, Kézdivásárhely (Trgu Secuiesc) 20 km. Nyelvészetileg a Kovászna név annak bizonysága, hogy a föld mélyéből fakadó savanyú (szénsavas) vizek a régi időben is ismertek voltak. Elfogadhatónak látszik, hogy Kovászna (kvaszra = savanyú) a nagy bőségben előtörő savanyú vizektől nyerhette nevét, mért másutt ekkora területen alig található savanyúvíz-forrás, ilyen bőségben és változatosságban, mint itt. Természetesen egyéb vélemények is napvilágot láttak Kovászna nevét illetően, pl. hindi eredetű Kova Ászra varjúszállást jelent, a szomszédos Páké falu neve pedig tiszta, megszentelt vizet jelent hindiül. Kovászna és kömy6ke a római időkben már lakott település volt; ezt azok az épületmaradványok bizonyítják, amelyek a Miske patak völgyének keleti oldalán folytatott ásatások során kerültek napvilágra és a becslések szerint a Kr. u. 11. században épültek.
A múltról csodálatos mondákat, legendákat költött a helyi nép gazdag képzelőereje. Ma is regélik, hogy Tündér Ilona várának mélyén kincsek rejtőznek, s melynek a bejáratánál egy éber kakas őrködik, mely csak hétévenként egyszer alszik el, ilyenkor megnyílnak a pince ajtói és a szerencsés kincskereső annyi aranyat, gyémántot hozhat ki, amennyit csak bír.
Egy másik változat szerint csak valamelyik család hetedik gyermeke juthat a sárkányok őrizte kincsekhez Szent György napjának éjszakáján, ha holdtölte van, és azelőtt való éjszaka valamelyik hőse megjelenik neki álmában és elmondja a kincshez való jutás módját.
Vajnafalva Vissza a lap elejére!
Azt is regélik, hogy Miske várát Bálványossal aranyhíd kötötte össze, némelykor ezen sétált át Tündér Ilona magányosan vagy kíséretével egyik várból a másikba. Kovászna, mint Orbaiszék központi fekvésű települése, vezető szerepet töltött be a szék életében, történetileg a szomszédos Lelence, Zabola, Zágon nagyközségekhez hasonlítható. A település két helységből alakult: Kovásznából és a vele összeépült Vajnafalvából. Valamikor a mostani Vajnafalva területe a Vajna nemzetség tulaj dona volt, ezzel magyarázható a városrész elnevezése. A város első okleveles említése 1548-ból való, Kowazna néven, amely nyilvánvalóan szláv eredetre vall. Népessége rohamosan növekedett. Az 1992-es népszám lálás a város területén több mint 12 ezer lakost talált. Erinek mintegy 70 %-a magyar a maradék túlnyomóan román és cigány. Vallásfelekezeti hovatartozás alapján a lakosság fele református, 25 % ortodox, 20 % római katolikus, de találunk unitárius, evangélikus, baptista, görög katolikus stb. hívőket is. Kovászna lakóinak megélhetését az iparosodás és a fürdőkultúra kialakulása előtt az állattartás és a földművelés biztosította.
Szívkórház Vissza a lap elejére!
A legfőbb termék a rozs és a hajdina (haricska) volt, ebből főzték a puliszkát, ami tejjel, túróval csaknem minden nap előfordult az asztalra került eledelek között. Jelentős volt a gyümölcstermesztés és a pálinkafőzés. A kitermelt fát vízimalmokban dolgozták fel és Brassóba, valamint a Havasalföldre vitték eladni.
Kovászna látképe Vissza a lap elejére!
A mai mezőgazdaság fő terménye a burgonya és a kukorica. A burgonyából jelentős mennyiséget adnak is Havasalföldre, ahol nem terem, csak gyengén. A kukorica pedig a puliszka alapanyagot adja, amely a székelyeknél már-már szinte nemzeti eledelnek számít.
Kovászna látképe Vissza a lap elejére!
Nézzünk szét Kovásznán!
Álljunk meg a Kovászna patak hídján a folyásiránnyal szemben. Jobbra, kicsit hátratekintve a kiakasztott román és magyar zászlók az Önkormányzat épületét mutatják.
Az Önkormányzat épülete Vissza a lap elejére!
Ha az önkormányzattól indulunk, a jobb oldalon üzletek találhatók: élelmiszerbolt, vegyesbolt, virágbolt, műszaki cikkek, stb. A bal oldalon, a patak partján kicsi parkot látunk Ebben a parkban, a gyalogos híd vonalában találjuk, kicsit a földbe süllyesztve a gyógyforrásokat. Mindkettő a posztvulkanikus tevékenység következtében tör a felszínre. Szemből nézve a jobboldali magas vastartalommal bíró "borvíz", míg a baloldalit a sav-túltengéstől szenvedőknek, a gyomorfekélyeseknek ajánljuk, de enyhen sós, kellemesen hideg, gyengén szén savas vize gyógyír a "másnapos" gyomorra is.
Borvíz - kút Vissza a lap elejére!
A forrásoktól továbbra is a jobbparton haladva tovább, elhagyva egy élvezetes szoborkompozícióval díszített szökőkutat, a "Pokolsár"-hoz jutunk. Ez az egykori iszapvulkán az utóbbi néhány ezer évben megszelídült, és csak bugyogása, folyamatos pezsgése jelzi, hogy valamikor aktív vulkáni tevékenység folyt ezen a tájon.
"Pokolsár" Vissza a lap elejére!
A "Pokolsár" -nál az út kettéágazik. A baloldali ágon jutunk a Postához és a bejáratánál elhelyezett bank- automatából gyarapíthatjuk készpénzünket. A Posta előtti presszóban udvarias kiszolgálás és biliárdasztal várja a szomjas betérőt. A Postával szemben az új kultúrház épülete látható, pénzhiányában sajnos már évek óta építés alatt Ha az elágazó jobboldalát választjuk, üzleteket találunk. Az üzletsor végén tábla jelzi Kovászra egyik közel egyedülálló nevezetességét, a mofettát. A városban több is van, itt az üzletsor végén a "Bene – mofettát " található.
Kovásznai utcakép Vissza a lap elejére!
Brassó, németül Kronstadt, a Barcaság délkeleti szélén épült, ott, ahol a Déli Kárpátok és a Keleti-Kárpátok összeérnek, kb. 550 m magasan a tenger szintje felett.
A Barcaságba 11. Endre hívta be a német lovagrendet 1211-ben, de már 1225-ben el is űzte őket. Ott maradtak azonban továbbra is azok a német jobbágryok, akiket a lovagok telepeseknek vittek magukkal. A fiatal település szerencsésen átvészelte a tatárjárást, s a Feketehalommal (Codlea) és Földvárral (Feldioara) folytatott ver sengésben hamarosan magához ragadta az elsőséget. Az egész Barcaság közigazgatási központja, a barcasági szász autonómia centruma lett és az is maradt 1876-ig, amikor is megszervezték Brassó megyét, és a várost az új megye székhelyévé tették.
A várost eredetileg a 961 m magas Cenk (Titnpa) tetején épült vár védelmezte. Ezt a katonailag értéktelen várat azonban Hunyadi János leromboltatta. A város már a XIV, században fontos politikai és katonai központtá fejlődött. 1344-ben Nagy Lajos király itt találkozott a havasalföldi fejedelemmel, hogy előkészítse 1345-ös hadjáratát a tatárok ellen. 1395-ben pedig Zsigmond itt kötött szövetséget Mircea cel Bátrin havasalföldi fejedelemmel a törökök ellen.
Az 1848-49-es szabadságharcban Bem csapatai ostrom nélkül vették be a várost, a lakosságot nem bántották, és a város sem szenvedett kárt. A város centrumát, követve a táblákat, könnyen megtaláljuk. -A főtér és a sétáló utca régi épületei a szász stílust erősen magukon, viselik. A sétálóutca vendég lőinek bármelyikében megkóstolhatjuk az igazi brassói aprópecsenyét. A Város házát 1420-ban kezdték építeni, eredetileg gótikus stílusban. 1515 és 1528 között kibővítették, majd 1646-bari átépítették barokk stílusban. Mai alakját 1770 és 1774 között kapta. Az épület 1949-től Múzeum. A tértől keletre egy sikátoron keresztül jutunk a Fekete-templomhoz. A templomot 1383-bankezdték építeni és közel száz évig épült. Caraffa császári tábornok osztrák őrséget akart Brassóba helyezni, de a lakosság ellenállt. Caraffa bosszúból halálra ítélte a fölkelés vezetőit, a várost pedig feldúlta. Az ekkor keletkezett tűzvészben egész utcasorok pusztultak el. A templom falai ekkor feketedtek meg, és azóta hívják Fekete-templomnak. A Fekete-templom Románia egyik legielentősebb gótikus épülete, s egyúttal Európa gótikus építészetének legkeletibb számottevő alkotása. A reformáció kora óta evangélikus templom.
A városban elhelyezett útjelző táblák alapján autózzunk fel Brassó-Pojanára (Poiana Brasov). Kirándulóközpont, síparadicsom - az évszaktól függően. Vala melyik üzemelő felvonóval vitessük fel magunkat az 1705 m magasra a Keresz tény-havasra. Ezt a kirándulást délelőtt 11 óra után tegyük, mire a pára felszáll, így lehetőségünk lesz Brassó panorámájában gyönyörködni. Visszatérve induljunk el a 73-as számú úton Píte~ti felé. Mintegy bő fél óra alatt elérjük Bran (Törcsvár) helységet.
Csomakőrös (Chiurus)
Az Önkormányzat épülete előtt elindulva, nem a város felé, hanem ellenkező irányba, rövid két kilométeres séta után jutunk Csomakőrösre. Első okleveles említése a falunak 1464-ből származik. Ebben a faluban született Kőrösi Csorna Sándor, a világhírű orientalista 1784-ben. A falu főterén látható mellszobra, mögötte pedig a múzeum épülete. Ha a múzeum zárva van, a faluból bárki értesíti a plébános urat, aki szívesen kinyitja. Kőrösi Csorna Sándor szülőháza már nem áll, csak a helyét tudják megmutatni. A falu templomának oromfalán az 1779-es dátum olvasható, feltehetőleg egy román templom helyére épült. Csomakőrös nevét nem csak a világhírű utazó, Hanem a Kőrösön készült kiváló minőségű sziták is ismertté tették. Továbbhaladva kb. 2 km-re jutunk Papolcra (Pápáuti). Innen indult a korszerű erdőkitermelési program a X IX. század végén.
Csernátont leginkább az 1974-ben alakult tájmúzeuma tette híressé és ismertté. A múzeum épületében található anyag Felső-Háromszék népművészetének legszebb darabjait mutatja be, többek közt székely festett bútorok, kályhacsempék, szőttesek találhatók itt.
A múzeum épületét szabadtéri kiállítás veszi körül, ahol e térség helyreállított, monumentális székelykapuit és a népi építkezés (lakóházak, malmok) emlékeit láthatjuk. Az udvaron egy szabadtéri sírjel-, sírkő- és faragott fejfa-gyűjtemény és egy nagyon gazdag mezőgazdasági szerszám- és gépkiállítás is található. A múzeum nyitvatartása rugalmas, a tulajdonos Haszmann testvérek az épületben laknak.
A Berecki havasok lábánál ,a Gelence patak völgyében , Kézdivásárhelytől 12 -, Kovásznától 14 km-re fekszik a 4400 lakosú Gelence . Itt , a Székelyföld és egyben a nyugati kereszténység keleti csücskében , a falu felszegén lakóházak között megbúvó kis katolikus templomban az elmúlt hétszáz év európai jelentőségű kulturális öröksége rejtőzik .
Kovásznáról indulva tábla jelzi, hogy merre kell elfordulni Kézdivásárhely felé. A Komandó felé vezető út elágazásakor balra megyünk. Az első falu Zabola. A falunak híres építménye volt a Basa Tamás kúria, sajnos ma már nem létezik. A zabolai Mikes-kastélyban született Milcó Imre (1805-1876) államférfi, tudós, kultúrpolitikus, író, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a református Székely Mikó Kollégium egyik megalapítója, Erdély "Széchenyije". A Mikes-kastély mellett Zabola másik jelentős műemléke a református templomkastély, amely 1607-is a római katolikus egyházé volt. lmecsfalván (Imeni) és Szentkatolnán (Catalina) keresztül, Kovásmától alig húsz kilométer megtétele után érlilik be Kézdivásárheiyre. Akár odafele, akár visszaúton Szentkatolna és Zabola között találjuk a leágazót Lelencére (Ghelinta). Lelence 1245-ben épült katolikus templomában Szent Lászlót ábrázoló falfestmények vannak.
Kézdivásárhely központjában a főtéren elegendő parkoló áll a rendelkezésre és minden látnivaló a közelben van. A tér közepén 1971-ben állították fel Gábor Áron szobrát, Oláh Sándor szobrászművész alkotását. Sétáljunk körbe a főtéren. A tér északi végében megtaláljuk a Kézműves Múzeumot, a régi kézműves szerszámok, eszközök, zászlók, céhládák stb. gyűjteményét. A múzeum bejáratától pár méterre egy udvari pici műhelyben találjuk Tolvaj József fafaragásait, minden ismeit mesterséget fába faragott. Szívesen és olcsón kínálja munkáit. A tér másik oldalán üzletek és városháza található. A bank épültében bankjegy-automata működik. Visszaérve a tér déli oldalára, a körforgalomhoz, kicsi étterem van az emeletes épület földszintjén.
A város a Baróti-hegység és a Bodoki-hegység között húzódó völgyben, az Olt partján épült. Iskolaváros, közigazgatási központ volt már a múltban is. Sepsiszentgyörgy igen régi település, egy 1332-ben kelt okmány már rendkívül fontos településként említi.
Városi rangját a XV. században kapta. Vásárai már a középkorban is messze földön híresek voltak. A várost 1658-bar Ali pasa felégette. A szabadságharc idején (1848-49) idején Erdély egyik mozgalmi központja volt. Református erődtemploma a XVI. században épült. Magyar ember nem járhat a városban anélkül, hogy a Székely Múzeumot töviről hegyire végig ne járja. A Múzeumot 1879-ben alapították, majd 1913-bar végleges Helyére költözött, a Kós Károly tervezte épületbe. A Múzeumban az 1848-49-es forradalomról és az 1956-os budapesti forradalomról is rendkívül gazdag anyaga van.
A Múzeum mellet van Dózsa György mellszobra. A város parkjában megtaláljuk azt a kopjafát, melynél minden év március 15-én csodálatos, megható módon ünnepelnek a magyarok. A parktól nern messze találjuk a román hős Mihály vitéz bronzszobrát, nem messze a helyi önkormányzat épületétől. A park mögötti kis utca rejti azt a házat, ahol 1848-49-ben székelt Háromszék Honvédel mi Bizottmánya, és itt hangzottak el Gábor Áronnak szállóigévé vált szavai: Uszen ágyú! A falon Gábor Áron képmásával díszített emléktábla olvasható. A szomszédban találjuk a magyar könyvtárat is. A park környékén egy kellemes séta felfrissíti az idegrendszert és a keringést. A levegő rendkívül tiszta és kellemes, köszönhetően a sok zöldnek.
Brassóba érve az útvonal jelző táblák közül most a "Predeal" feliratú amely mutatja az utat Az I-es számú főútvonalon haladunk a Keresztényhavasok és a Nagykőhavasok között, csodálatos tájon, át a Tömösi-szoroson. Mind a két szomszédos hegy csúcsa magasabban van, mint 1800 m . A Barcasági-hegységben utazunk egészen Predeálig, melyet Brassótól kb. 25-30 km-re érünk el.
Predeál Románia legmagasabban fekvő városi települése, a Brassó felől jövő vonatot két mozdony vontatja fel a tetőre. A város lakossága kb. 7500 fő. A város igazi üdülőtelep, nyaralókkal, magán- és állami üdülőkkel. Megéri egy rövid sétát tenni, esetleg a drótkötél-pálya felvonójával a Nagykő-havasra feljutrú. Predeál télen igazi síparadicsom, gyengébb - nehezebb sípályák üzemelnek, felvonókkal. Predeált elhagyva, tovább utazunk és Bustemn át kb. 14 km megtétele után jutunk Sinaia-ba. A város az 1600-as években épített kolostorról kapta a nevét. A város hatalmas parkjában találjuk a 160 szobából álló Peles-kastélyt. A kastély Sinaia központjából kb. félórás sétával elérhető, bár autóval is megközelíthető, de a parkolás bizony nehéz dió. ,
A kastélyt 1873-ban kezdték építeni Wilhelm Doderer bécsi építész tervei alapján. Az építkezést 1883-ban fejezték be, és akkor avatták fel a kastélyt. A kastély német reneszánsz stílusban épült, de gótikus elemeket is találunk ben-r. A díszcsarnok körüli harminc teremben múzeumot rendeztek be. Bár a belépő a kastélyba talán az eddigi belépők közül a legdrágább, de megéri megtekinteni a gyűjteményt, amelyben XVI. századi eredeti svájci színes ablaküvegek, XIX. századi keleti szőnyegek, meisseni és sévres-i porcelánok, ötvösmunkák, európai és keleti fegyverek, valamint többek között az olasz Tiepolo eredeti festményei láthatók. Csodálatosak az intarziák és egyéb díszes burkolatok. Sinaia fürdőváros is. A varos melletti Girbova hegységben gyógyfürdők, valamint epe és máj bántalmakra kedvező hatású gyógyforrások találhatók. Sinaia-ban már csak 127 km-re vagyunk Bukaresttől, de Bukarest meglátogatása ebben a kis könyvecskében már nem fér el. Induljunk vissza Kovásmára és útközben gyönyör ködjünk újra a csodálatos vidékben.
Mindig jelentős település volt. Már 1567-ben több, mint 50 család lakott itt. Zágont nevezetessé Mikes Kelemen (1690 - 0761) tette. Az egykor Mikes kastélynak csak az alapfalai láthatók. A falu végén, követve a táblákat megtaláljuk . a Mikes-tölgyeket, melyek több mint 300 évesek. A központban található múzeumban megleljük a falu híres szülötteinek relikviáit. 1911-ben itt született Kis Manyi, aki gyermekéveit is itt töltötte. Zágonban született Csutak Vilmos (1874-1936) híres történész is. A barokk stílusban épült Szentkereszty-kúria és a református parókián őrzött régi könyvtár érdemel még említést. Lassan elindulhatunk vissza Kovászmára. ténn6szetesen ez az út megtehető járművel is, akár kerékpárral, akár autóval.
